Hogyan hozol létre karmát és kik az ikerlelkek?

A Cafe de Flore című film elemzése + VIDEÓ

2018. április 17. - Szemünk tükrében A.K.

// Egy csodálatos történet, mely bemutatja a karmát és az ikerlelkeket. És nem mellesleg visszaadta a hitemet a spiritualitásba.//

Az ember éppen csak elkezdi bontogatni a szárnyait, leérettségizik, főiskolára megy, új barátokat szerez, elkezdi érdekelni az ezotéria és a spirituális világ. Aztán nagyon sok dolog történik vele, és mikor gyereke születik, kijelenti, ő bizony befejezte, nem hisz semmiben, csak a gyerekének él. Majd megakad a szeme a Cafe de Flore című filmen. Kiválasztja. Van benne egy Down-kóros kisfiú. Ez furcsa érzéseket kelt benne.
Egyrészről gyanús, mintha a barátnője beszélt volna egy ilyen filmről. Másrészről erősen emlékezteti a kisöccsére. Harmadrészről meg nem volt olyan rég az a terhesség, meg a Down-szűrés, hogy ne köszönjön vissza a félelem érzése, hogy nehogy az én gyerekem "olyan" legyen. Szégyen, nem szégyen, ez van az ember agyában. Aztán ahogy az anya öleli, puszilja, játszik vele, tanítja, gondoskodik róla a filmben, felfedezi önmagát. Hiszen gyermekét ő ugyanígy öleli, ugyanígy puszilja, nevetteti, és ugyanígy megtesz érte mindent. És a viszonzás sem marad el.
Ez végleg rádöbbenti, hogy nem kell félni attól, ha valaki más. Régebben is úgy gondolta, hogy a Down-szindrómás gyermekek maguk a csodák. Hogy azért születnek le, hogy megtisztítsák a családi vérvonalat. És ezt a nemes és önzetlen tettet nem lehet másképp viszonozni, mint a mélyről jövő, tiszta szeretettel. Drága lelkek!
De a film nem erről a jelenségről kíván beszélni. Véleményem szerint azért Down-szindrómás szereplőkkel mutatják be, mert ők ösztönből cselekednek, érzékenyek a spirituális dolgokra, még ha meg nem is értik azt. Mert mikor a kisfiú életébe belép a kislány, mágnesként tapadnak össze és nem akarnak többé külön válni. Ikerlelkek. Megtalálták egymást. 7 évesen. Szerencsések. Gondolhatnánk.

Ugyanakkor fut egy másik szálon is a sztori. Egy családapa élete új barátnővel, volt feleséggel és két gyerekkel fűszerezve. Elég mindennapos dolog. Általában szkeptikus is vagyok az ilyesmiben, de ezúttal mégis másról van szó. Nem csupán a testiségről. Nem azért hagyta el a férfi a feleségét, mert megunta. Hanem azért, mert megtalálta az ikerlelkét.("Az a valaki, valahol, csak neked teremtetett. Örökre!")

Nehéz elhinni. De létezik. Egyre többen emelkednek arra a szintre, hogy megtalálhassák egymást. És amikor meg van, akkor nincs több kérdés. Mert tudod. Tudod, hogy Ő az. Ránézel és tudod. És akkor már nem akarsz menni sehova. És nem félsz, hogy elveszíted. Tudod, hogy most már minden rendben lesz. Mert végre együtt vagytok. És minden értelmet nyer. Minden múltbéli szenvedés és fájdalom.
A volt feleség viszont nagyon nehezen viseli a szakítást, hiszen tinédzser koruktól fogva együtt voltak. Vigyáztak egymásra. Összetartoztak. Aztán 20 év együttlét után, a szeretett férfi kilép az életedből. Hogyan dolgozod fel?

Jógával?
Barátnővel?
Füves cigivel?

És ha egyik sem jön be?

És ha elkezd látomásod lenni?

De mindig csak ugyanaz.
Egy Down-kóros kisfiúról...

A nő elmegy egy médiumhoz, de a hallucináció valós okát a lelke mélyen rejti.

Végül meditációban meglátja, hogy előző életbeli kapcsolatai hogyan vetülnek ki a jelenben.
Hogy miért esik nehezére elengedni a volt férjét.
Megérti végre, hogy újra lehetőséget kapott elfogadni azt, amit anno (egy másik életben) nem tudott.
Sőt, jóvá is teheti bűnét.
Megbocsájtással fel tudja oldani a karmát.
Amit ő okozott az előző életükben.
A volt férjnek.
És a barátnőjének.
Mert nem tudta elengedni a szeretett személyt.

Nem tudta elfogadni, hogy a kisfiának valaki más is fontos lehet, és ezért szétválasztotta az ikerlelkeket.

Mert az exfeleség volt a Down-kóros kisfiú édesanyja,
a volt férj pedig a kisfiú,
a kislány pedig a barátnő.

Akik ebben az életben újra egymásra találtak.