"Utálom a testem!"

2018. április 20. - Szemünk tükrében A.K.

//Utálom a testem//

Micsoda erős és mérgező szó! Ahogy írom, már érzem is, hogy lelkileg fáj és hogy ezzel bántom magamat. Na, de hányan vagyunk így ezzel? Vagy gondolatban, vagy hangosan kimondva, vagy akár fizikailag is, bántották saját magukat. Természetesen a társadalom sem bánik kesztyűs kézzel a súlyproblémával küzdő emberekkel, de mindenki önmaga legnagyobb kritikusa.

Szerintem az ember súlya a lelkének a vetülete. Ha te belülről elzárkózol egy helyzettől, ha falat építesz magad köré, a tested reakciója is a fal építése lesz. Ha sikerül megszabadulni a tehertől, akkor lerakod a fizikai súlyt is. Vagy ha összetörik a szíved, akkor megtagadod a testedtől a táplálékot, mert gyászolsz. Mert megbántottak és fáj. Nem csak lelkileg gyötrődsz, de fizikálisan is gyötröd magad. Mikor hasonlón mentem keresztül, én is lefogytam. Nagyon. Minimálisan ettem és füstöltem, mint a gyárkémény. De nem volt elég! Tovább kínoztam magam. Megfáztam. Megsérültem. Mindegy volt, csak érezzek más fájdalmat is, hogy tudjam, hogy még létezem.

De számtalan példát tudnék még hozni, hogy mivel bántottam a testem és saját magam. Itt nem a pengével vágdosásra gondolok, hanem például olyan banális dologra, mint a körömrágás. Kiskorom óta csináltam ezt a tevékenységet. Mikor stresszes időszakom volt, akkor jobban rágtam, mikor jobb napok voltak, akkor nem annyira. Egyszer sikerült annyira "tövig" rágni, hogy vérzett, csípett, égett és nem múlt a fájdalom. Fél órán keresztül folyattam rá a hideg vizet és bőgtem. Na, akkor jött el a pont, hogy át kellett gondolnom a miérteket.

Aztán a testem otthona volt kilenc hónapig egy kis emberlénynek. Szültem, szoptattam és most megint ott tartok, hogy utálom a testem! (Ezen a ponton ismét könnybe lábad a szemem.) Pedig ha belegondolunk, ez a test létrehozott, gondozott, védett, táplált és szeretett valakit. Önzetlenül minden tápanyagot elsőként a kicsihez juttatott és ha maradt, akkor kapta meg a maradékot. Lenyűgöző szerkezet, melynek működése folyamatosan ámulatba ejt! És mi mégis bántjuk. Pedig "csak" az életünket köszönhetjük neki.

Nagyon figyelni kell tehát a gondolatainkra, hiszen minden egyes rezdülésünkkel teremtünk. Akármikor bekúszik egy ártó mondat, gyorsan javítsuk ki és ismételgessük az alábbiakat:

Szeretem a testem! A testem egy templom. A testem a lelkem otthona ezen a Földön. Vigyázok rá, ahogy ő is vigyáz rám! Szeretem a testem! Szeretem önmagam!